Klie Ferenc

Klie Ferenc neve a sportkedvelő közönségnek korábban a vízilabdából lehetett ismerős. Ma már az üzleti világban is megállja a helyét, az egykori csapatkapitány. A Senso-Media Zrt kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatójával beszélgettünk vízilabdáról, sportról, kitartásról, maximalizmusról, sikerekről, ars poeticaról.

-Miért pont a vízilabda?

„…..nekem csak a 120 százalék a jó…….”

Először karatéztam, aztán egyszer édesanyám kezdett mesélni nekem a vízilabdáról, ami nagyon megtetszett nekem, hiszen egy csapatsportról beszélünk. Vonzott, hogy egy csapat tagja lehetek, ahol, ha van eredmény az a csapat érdeme. Szerettem az összefogást, hogy együtt, akarattal, hegyeket lehet megmozgatni. Később rájöttem, hogy én inkább csapatjátékos vagyok, mint magányos farkas, és mivel elég hamar a középpontba tudok kerülni egy közösségben, a többiek támaszkodhatnak rám. Újpesten, az előkészítőben kezdtem ezt a sportot, de nem maradtam itt sokáig, átkerültem a MATÁV Pólósuliba, a kettes számú csapatba.

„…. Az igazán jó dolgok a komfortzónán kívül vannak….”

A legutolsó játékos voltam, soha nem kaptam sapkát. Azonban én ezt nem fogadtam el, elkezdtem fanatikusan edzeni, nagyon komolyan vettem a vízilabdát. Még egy amatőr felnőtt csapat edzéseire is eljártam, hátha elleshetek néhány trükköt. A rengeteg munkának, akaratnak, kitartásnak meg is lett az eredménye, hiszen alapember lettem a csapatban. Akkoriban a MATÁV Pólósuli bizonyos korosztálya átkerült a VASAS-hoz, így én is ott folytattam tovább előbb az utánpótlásban, később a felnőtt csapatban. Itt úgy éreztem kevés a lehetőségem, így átigazoltam az OSC-be. De ekkor már egyetemre jártam, és dolgozni is elkezdtem.

„…..engedem, hogy mások inspiráljanak, viszont a saját célomra összpontosítok.”

-Közgazdász vagy. Miért tartottad fontosnak, hogy legyen a sport mellett egy civil szakma is a kezedben?

– Az OSC-ben, fiatal felnőttként, már láttam azt, hogy fel kell készülnöm a civil életre, mert nem vagyok istenáldotta tehetség, és a sportból nem fogok tudni megélni. Nem a legtehetségesebb voltam a sportban, hanem rengeteg munkával, kitartással, akarattal küzdöttem fel magam oda, ahová eljutottam. Ezért eleve készültem arra, hogy a sport mellett legyen egy másik életem is. Így sikerült elhelyezkednem a Vodafone-nál MOL ügyfélszolgálati képviselőként. Aztán lépkedtem feljebb a ranglétrán, 1-2 év után, már a központban dolgoztam back office-osként. Azonban elég hamar tudtam teljesíteni a feladatokat, nem voltak kihívások. Az akkori vezetőm látta ezt, és javaslatára megpályáztam egy account manageri pozíciót.

„….ha valaki nekem bizalmat szavaz, azt 150 százalékban hálálom meg….”

Ezt a munkát nagyon élveztem, gyorsan fejlődtem, jól éreztem magam, egyre nagyobb ügyfeleim lettek. 3-4 év múlva jött a következő lépcsőfok, field manager lettem. A feladatom az volt, hogy a saleses csapatot részben összefogjam, részben mentoráljam. Itt már stratégiai gondolkodás volt jellemző, amit nagyon szerettem. Majd egy átszervezés után régióvezetője lettem a Vodafone olyan partnercégeinek, akik a KKV ügyfélkörön értékesítettek. Ekkor még inkább szükségem volt a stratégiaialkotásra. Később, a Vodafone és a UPC összeolvadásával, nyíltak számomra új pozíciók, de akkor már a Senso-Media Zrt. vezérigazgatója, Major Attila Gábor nagyon inspiráló, új lehetőségeket villantott fel előttem, így azt választottam.

„…Komfortzónán kívül szeretek élni…”

-Mi indított arra, hogy elhagyd a járt utat, és új irányba indulj el?

-Nekem a Vodafone-nál is mindig az új kihívások okoztak örömet. Lételemem, hogy kilépjek a komfortzónámból, keresem az újabb, és újabb kihívásokat. Talán a sport múltamból jön, hogy sportolóként is rendszeresen stresszhelyzetben éltem a mindennapjaimat. Ennek ellenére én nagyon nehezen váltok, de itt éreztem azt, hogy olyannak lehetek részese, és olyat alkothatunk, amit eddig nem. Jó döntést hoztam, mert minden pillanatban örömmel végzem ezt a munkát, olyan, mintha nem is dolgozni mennék. Nagyon szívesen csinálom!

„…..nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek…..”

-Nem fárasztó mindig toppon lenni?

-Vannak hátrányai, ha folyamatosan stresszben élsz, de engem jobban kimerít, ha nincsenek előttem új lehetőségek, kihívások, megoldandó feladatok. Komfortzónán kívül szeretek élni, mert az igazi jó dolgok a komfortzónán kívül vannak. Szeretek hatással lenni a dolgokra, ha nem a körülmények irányítanak, hanem én irányítom a körülményeket. A magánéletemben nagyon sokat köszönhetek a Feleségemnek, aki maximálisan támogat engem a karrieremben. Elfogadta, hogy nekem a munka nagyon fontos, a klasszikus családmodellt működtetjük együtt. A hétvége viszont mindig a családé, mert nem csak feleségem, két gyermekem, és Zénó nevű kutyám is rendkívül fontos számomra. Velük is ilyenkor vagyok a legtöbbet együtt. A család nagyon sokat ad nekem. Ami feltölt ezen felül, hogy nem szakadtam el a sporttól teljesen, hetente kétszer járok bokszolni, és kétszer vízilabdázni. Hétvégente vannak még vízilabda meccseim is. Ha a sport nem lenne, talán nem is bírnám, ezt a feszített tempót.

.a vízben edzett vezető – soha nem adom fel….

-Miben nyújt újat neked, a jelenlegi munkahelyed, az igazán jó nevű Senso-Media?

A Senso-Media termékei, bizonyos szempontból, világszinten egyedülállóak. Nagyon tehetséges emberekkel dolgozhatom együtt, ezért hiszem, hogy rendkívül sikeres jövő áll még előttünk. Feladatom a projektvezetők, magyarországi és nemzetközi értékesítők, vezetők, illetve a termék menedzsment és a marketing összefogása, koordinálása. A változatosság mellett nagyon vonzó számomra, hogy itt tényleg van lehetőség az alkotásra, újszerű megközelítéseket, gondolatokat tudunk érvényre juttatni. A leginkább azt élvezem, amikor egy ötlet szinte azonnal formát tud ölteni, és ennek látható hatása van a cégre. Az a célom, hogy azok az emberek, akik velem dolgoznak, fejlődjenek. Itt, ennél a cégnél élhetem meg leginkább újra azt a csapat feelinget, amiért annak idején beleszerettem a vízilabdába. A közös cél, közös akarat, közös munka, közös irány, elkerülhetetlenül meghozza a sikert. Mindezt, szövetségben, támogatva, együtt, egymásért.

„…Ne azt csináld, ami könnyű, hanem arra fókuszálj, amit valóban szeretnél magadnak……”

-Sok lehetőséget kaptál, amivel jól gazdálkodtál, mit mondanál, miért sikeres az életed?

-Nagyon magas szinten tartom a fókuszt, és kizárok minden olyan zavaró tényezőt, ami meggátolhatná a sikert. Nagyon tudatosan állok a feladataimhoz. Ha valamire koncentrálok, akkor csak arra az egy dologra helyezem minden figyelmemet. Azzal a gondolattal élem az életemet, hogy úgy teljesítsek, hogy ha valaki nekem bizalmat szavaz, azt 150 százalékban háláljam meg. Nem tudok nem- et elfogadni. Mindig úgy éltem, úgy gondolkodtam, hogy képességektől függetlenül, ha mindent jobban akarok, mint más, akkor, biztos, hogy sikerül. Ha hiszek valamiben, akkor addig csinálom, addig próbálkozom amíg sikerre nem viszem, visszük. Bizonyos eseteket más ember, lehet, hogy már rég feladta volna, én soha nem adom fel. Ez lehet, ha nem is Ars poétika, de a siker kulcsa. Ez egy szempontból nagyon jó, más szempontból, viszont nagyon nehéz, mert maximalista vagyok. 

..„Tudat alatt én is édesapám útját járom.”……

-Ez a maximalizmus a sport múltadból eredeztethető?

-Azt gondolom, hogy a maximalizmust inkább a családi vonalról hoztam, édesanyám rendkívül maximalista. Nagyon jó a kapcsolatunk, és nagyon hálás vagyok neki azért, hogy olyan nevelést kaptam, aminek köszönhetően számomra a 100% feletti eredmény megfelelő. Ez a mentalitás visz előre az életben. Édesapám, sokat dolgozott külföldön, éles eszű, jég hátán is megélő ember volt. Sajnos, ő már nincs közöttünk, 3 éve eltávozott. Ő is egy kis cégnél kezdte, hitt benne, szívét-lelkét beletette, és a kis cégből, nagy cég lett. Vele is nagyon szoros kapcsolatom volt és ma azt látom, hogy a gondolkodásunk is nagyon hasonló volt. Példaértékűnek tartom azt az utat, amit ő bejárt. Ő is szeretett új dolgokba kezdeni, és azokat sikerre vinni. Tudat alatt talán én is édesapám útját járom.

Szólj hozzá!